Az elmúlt hetekben érdekes koncepcióval játszottam. Mi lenne, ha nem lenne munkamenetünk, vagy ismertebb nevén sessionünk? Lehetne-e modern weboldalt készíteni? Működnének-e az elvárt funkciók? Mennyire lenne nehéz fejleszteni?
Biztosan mindenki írt már életében sokszor spagetti kódot. Ezzel mindaddig nincs is probléma amíg azt csak mi használjuk, nem csapatban dolgozunk, illetve nem szeretnénk a kódunkat a későbbiekben továbbfejleszteni, karbantartani, viszont ha igen, akkor nem árt odafigyelni néhány konvencióra, megfelelően tervezni, figyelni a helyes osztályhierarchia felépítésére, illetve, hogy a kód mások számára is egyszerűen értelmezhető legyen. Illetve az sem egy utolsó szempont, ha a kód megvalósítja a kívánt funkcionalitást, a lehető legkevesebb hibával. Persze, ennek a kivitelezése nem egyszerű feladat (főleg nagyobb projekteknél), viszont a PHP esetében több eszköz is rendelkezésünkre áll a kódunk minőségének ellenőrzésére. Ebben a cikkben először röviden megnézzük a minőség és minőségbiztosítás fogalmakat, majd a rendelkezésünkre álló eszközök közül fogunk szemezgetni.
Aki kicsit is foglalkozott weboldalak használhatóságával, egész biztosan találkozott Steve Krug Don’t make me think című könyvével. A használhatóság (usability) egyetlen feladata, hogy a látogató vagy vevő számára a lehető legegyszerűbbé tegye a meghatározott cél elérését. Felmerül a kérdés, hogy vajon hasonló elveket, gondolatokat alkalmazva hatékonyabbá tehető-e a webfejlesztési munka, egész konkrétan a PHP-s fejlesztés.
Domaint regisztrálni könnyű. Választunk egy szolgáltatót, kitöltjük az űrlapot, befizetjük a pénzt, és már kész is van. Vagy mégsem?
A rendszer sajnos rengeteg rejtett buktatót tartalmaz, így gyakran előfordul az, hogy valami galiba történik, ami aztán vagy visszacsinálhatatlan vagy sok pénzbe kerül.
Megint egy olyan téma, amihez fejlesztőként nem sok közünk van. Vagy mégis? Ha megnézzük a weboldalunk betöltési sebességét, akkor bizony ott figyel a DNS lekérdezés ideje, így hát nem lényegtelen, hogy hogyan működik.
Manapság minden felelős fejlesztő használ verziókövető-rendszereket. Minden kódunk minden változását nyomonkövetjük, felülvizsgáljuk, analizáljuk. Elterjedt gyakorlat, aminek hasznosságát senki nem vonja kétségbe. Miért is annyira nagyszerű dolog ez? Sok egyéb mellett például azért, mert pár másodperc alatt képesek vagyunk visszaállni alkalmazásunk egy korábbi verziójára, legyen az két nappal, vagy akár két évvel korábbi állapot. Ez így nagyon jól hangzik, de tényleg képesek vagyunk rá?
A cikkben a JavaScript egyik misztikus jószágát, az aszinkron programozási lehetőségeket járom körbe, és próbálok a felmerült problémákra minél több, minél egyszerűbb programozási megoldást keresni.
Egyre szélesedik a különféle hordozható eszközökkel szörfölők köre, ezért egy valamirevaló honlapnak megfelelő megjelenést kell biztosítania ezeken a – többnyire a monitoroknál jóval kisebb – megjelenítőkön is. Írásommal egy lehetséges megoldást mutatok be, ami talán sokaknak új és idegen lesz, viszont lévén sok más megoldási lehetőség is: követni nem kötelező, de mindenkinek tanulságos lehet.
Megtörténhet, hogy bővíteni szeretnénk a PHP funkcionalitását. Egyértelmű a kérdés: mégis hogyan? Miután a téma magyar nyelvű irodalma nem túl terebélyes, így gondoltam elkezdem, hátha lesz folytatása.
Manapság sok olyan magyar weblapot látunk, ami rendelkezik hírcsatornával, ezeket viszont kevés felhasználó olvassa, használja. Pedig hasznosak a hírfolyamok, ha nem az átlag internetezőknek, akkor nekünk, fejlesztőknek, mikor más oldalakról akarunk bizonyos tartalmakat kölcsönözni.
Az Arkonnál februárban vezettünk be a dedikált kutatói pozíciót, melyhez azóta keresünk módszertanokat, melyek segítenek, hogy „tudományosan” történjen nálunk a kutatás. Ennek kapcsán találkoztam egy nagyon hasznosnak tűnő analitikai, döntéshozási keretrendszerrel, mely Cynefin (ejtsd „Kinevin”) névre hallgat. Segít megmondani, hogy egy problémára milyen megoldási módszert érdemes használni, s kiválóan alkalmazható a fejlesztés során felmerülő helyzetek kategorizálására is.
A rendszergazda és fejlesztő örök ellentétét feloldani hivatott összevont szakmát modern szóval DevOps-nak (Development and Operations) hívják. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindkét szakterületet ismerni kell, hanem mindkettő gondolkodásmódját egybe kell ötvözni. Egy részletes leírás természetesen egy könyvet is kimerítene, de nézzünk néhány sarokpontot.
Az Arkon IT osztályán már több, mint két éve bevezetésre került a scrum nevű agilis módszertan. A hozzánk állásinterjúra érkezők többnyire már hallottak róla, ritkábban pedig próbálkoztak is már korábbi cégüknél a bevezetésével, vagy már alkalmazták is azt a gyakorlatban. A sikeres bevezetés nem könnyű, számos buktatója van, nálunk is voltak nehéz időszakok. Ebben a blogbejegyzésben az alapokat gyűjtöttem össze, és pár bevezetéssel kapcsolatos problémára is igyekszem rávilágítani. Nem utolsósorban az is mindjárt kiderül, hogy mi köze van a Csongor és Tündének az agilis fejlesztéshez!
